Hosszú távú ETF-befektetés: mit nyújthatnak az alacsony korrelációjú stratégiák?
A tőzsdén kereskedett alapok (ETF-ek) hosszú távú tartása egyszerű módja annak, hogy a befektetők részesedjenek a részvénypiac növekedéséből. Egy több tucat vagy akár több száz vállalat részvényeit tartalmazó portfólió azonban egy súlyos piaci válság idején így is jelentős veszteséget szenvedhet el.
Ahogy gyarapszik a befektetett vagyona, a „Hogyan érhetnék el magasabb hozamot?” kérdés mellett egy másik szempont is egyre fontosabbá válik: Nem függ túlságosan a portfólióm teljesítménye a részvénypiac alakulásától?
Ez nem az ETF-ek hosszú távú értékének megkérdőjelezéséről szól. Sokkal inkább arról, hogy érdemes-e más hozamforrásokat, köztük az alacsony korrelációjú stratégiákat is megvizsgálni a szélesebb körű diverzifikáció érdekében.
Vegyünk például egy amerikai nagyvállalatokat követő ETF-et és egy technológiai részvényekre épülő ETF-et. Bár eltérő indexeket követnek, ugyanazok a gazdasági tényezők hathatnak rájuk, ezért egy széles körű tőzsdei eladási hullámban egyszerre is jelentős veszteséget szenvedhetnek el.
Attól, hogy több ETF van a portfólióban, még nem feltétlenül rendelkezünk több, egymástól független hozamforrással.
A nagy tőzsdei válságok története jól mutatja, hogy még a szélesen diverzifikált részvény-ETF-ek is elszenvedtek 50 %-ot meghaladó értékcsökkenést.
A legnagyobb történelmi visszaesések időszakai: SPY (2007–2009), QQQ (2000–2002), VOO (2020) és Taiwan 0050 (2008).
Megjegyzés az adatokhoz: A grafikon az egyes ETF-ek indulása óta mért maximális visszaesések hozzávetőleges értékeit mutatja. A vizsgált időszakok eltérnek, és az eredményeket az osztalékok figyelembevétele, az adatok gyakorisága, valamint a számítási módszer is befolyásolhatja. Ezekből az értékekből ezért önmagukban nem lehet közvetlen kockázati rangsort felállítani.
Egy ETF indulása óta mért legnagyobb visszaesés nem feltétlenül azonos az általa követett piac történetének legsúlyosabb esésével.
Jó példa erre a VOO. Az alapot 2010-ben indították, így nem élte át a 2008-as globális pénzügyi válságot. Az általa követett S&P 500 index viszont akkor lényegesen nagyobb visszaesést szenvedett el. Ez az időszak a régebb óta működő SPY ETF vagy az index történelmi adatai alapján is megvizsgálható.
Hasonló korlát vonatkozik a 2003-ban indult Taiwan 0050-re. Az alap tényleges teljesítménytörténete nem terjed ki a tajvani részvénypiac korábbi súlyos medvepiacaira. Amikor például 1990-ben kipukkadt a tajvani tőzsdei buborék, a széles piacot követő TAIEX index mintegy 80 %-ot zuhant. Ez azonban a részvénypiaci index történelmi esése volt, nem pedig a Taiwan 0050 ETF tényleges vagy modellezett visszaesése.
A tanulság egyértelmű: attól, hogy egy alap rövidebb múlttal rendelkezik, és eddig nem kellett átélnie bizonyos nagy piaci válságokat, a jövőbeni piaci kockázata nem feltétlenül kisebb.
Egy ETF kockázatainak értékelésekor ezért nem elég kizárólag az alap saját múltbeli teljesítményét vizsgálni. Érdemes a mögöttes piac hosszabb gazdasági ciklusokon átívelő történetét is figyelembe venni.
Mindez nem csökkenti a hosszú távú ETF-befektetés jelentőségét. Inkább egy fontos különbségre világít rá: a hosszú távon elért hozam és az odáig vezető úton elszenvedett veszteségek nagysága két külön kérdés.
Egy jelentősebb vagyont kezelő, nyugdíjhoz közeledő vagy rendszeres pénzkivételt tervező befektető számára a mély visszaesés nem csupán átmeneti, papíron jelentkező veszteség. A pénzügyi tervek megvalósítását is veszélyeztetheti.
Éppen ezért érdemes feltenni a kérdést: más jellegű hozamforrások bevonásával csökkenthető-e a portfólió részvénypiaci függősége?
A korrelációs együttható (Correlation) értéke -1 és +1 között lehet. Három alapvető helyzetet érdemes megkülönböztetni:
Az alacsony korreláció nem ugyanaz, mint a negatív korreláció.
Ez a különbség különösen fontos a részvény-ETF-ekbe fektetők számára.
Egy alacsony korrelációjú stratégia nem termel automatikusan nyereséget, valahányszor esik a tőzsde. Mindössze azt jelenti, hogy a hozama nem feltétlenül követi a részvénypiac mozgásának irányát.
A részvénypiac és egy kvantitatív kereskedési stratégia egyszerre is veszteséget okozhat, még akkor is, ha történelmi korrelációjuk közel állt a nullához. A múltban negatív korreláció sem jelent biztos védelmet minden piaci visszaeséskor.
A lehetséges diverzifikációs előny tehát az eltérően viselkedő hozamforrások kombinálásából származik, nem abból az elvárásból, hogy az egyik befektetés minden esetben ellensúlyozza a másik veszteségét.
Nézzünk egy egyszerű példát két befektetéssel:
Ha a portfólió teljes egészében a részvény-ETF-ből áll, az évesített volatilitása 20 %.
A fenti feltételezések mellett 80 % ETF és 20 % alternatív stratégia esetén a portfólió volatilitása körülbelül 16,3 %-ra csökkenne. 60 % ETF és 40 % alternatív stratégia mellett pedig megközelítőleg 13,4 % lenne.
Hogyan lehetséges, hogy egy önmagában szintén kockázatos befektetés hozzáadásával csökken az összesített árfolyamingadozás?
Azért, mert a portfólió kockázatát nemcsak az egyes befektetések volatilitása határozza meg, hanem az is, hogyan mozognak egymáshoz képest a hozamaik.
Ha két befektetés árfolyama nem mindig azonos irányban és mértékben változik, az ingadozásaik részben kiegyenlíthetik egymást. Ettől a teljes portfólió értéke kevésbé szélsőségesen mozoghat.
Ez az a lehetséges diverzifikációs hatás, amely miatt érdemes foglalkozni az alacsony korrelációjú stratégiákkal.
A grafikon számai azonban meghatározott feltételezésekre épülő matematikai példát mutatnak, nem egy valódi stratégia kereskedési eredményeit. Az alacsonyabb volatilitás nem garantál kisebb maximális visszaesést vagy magasabb hozamot.
A valódi kérdés az, hogy az új stratégia a hozamok, díjak, kereskedési költségek és kockázatok figyelembevétele után ténylegesen javítja-e a portfólió összetételét, és közelebb viszi-e a befektetőt pénzügyi céljaihoz.
Nem feltétlenül a legnagyobb hozamot kínáló befektetést kell megtalálni. A cél olyan portfólió kialakítása, amelyben a különböző hozamforrások jól kiegészítik egymást.
Tegyük fel, hogy egy portfólió értéke 10 millióról 8 millióra csökken. Ez 20 %-os veszteség. A 8 millióról 10 millióra történő visszaemelkedéshez azonban már 25 %-os, nem pedig 20 %-os hozam szükséges.
Egy 10 %-os veszteség ledolgozásához körülbelül 11,1 %-os emelkedés kell. Egy 30 %-os visszaesés után már mintegy 42,9 %-os növekedésre van szükség. Ha pedig a portfólió értéke a felére, vagyis 50 %-kal csökken, akkor 100 %-ot kell emelkednie – azaz meg kell duplázódnia – ahhoz, hogy visszatérjen a korábbi csúcsára.
Minél mélyebb a visszaesés, annál nagyobb hozam szükséges a veszteség teljes ledolgozásához.
Ebből a szempontból különösen tanulságosak az első részben bemutatott történelmi ETF-visszaesések. Egy hosszú távon ígéretes befektetés is áteshet olyan súlyos értékcsökkenésen, amelyből évekig tarthat a felépülés.
A hosszú helyreállási időszak különösen nagy kihívást jelenthet azok számára, akik rendszeresen pénzt vesznek ki a portfólióból, vagy meghatározott időpontokban pénzügyi kötelezettségeket kell teljesíteniük.
A hosszú távú befektetés ezért nem szólhat kizárólag a magasabb hozam hajszolásáról. A lehetséges veszteségek nagyságát és következményeit is mérlegelni kell.
Az ésszerű hozamcélok és a nagy visszaesések kockázatának tudatos kezelése együtt segíthetik a hosszú távú pénzügyi tervek megvalósítását.
Ez is indokolja a különböző hozamforrások vizsgálatát. Nem azért, mert létezne olyan stratégia, amely soha nem veszít, hanem mert egy megfelelő kombináció mérsékelheti a portfólió egyetlen piaci kockázati tényezőtől való függését.
Kiindulópontként az ellenőrizhető, valós kereskedési eredményeket vizsgáljuk, ne csupán a hirdetett éves hozamot.
Az olyan külső teljesítménykövető platformok, mint a Myfxbook, lehetőséget adnak a kereskedési előzmények és a teljesítménystatisztikák áttekintésére. Ezek segíthetnek megérteni, milyen hozamokat és kockázatokat mutatott a stratégia tényleges piaci körülmények között.
A kereskedési adatok harmadik fél általi ellenőrzése azonban nem egyenértékű egy független pénzügyi audittal, és a jövőbeni eredményekre sem jelent garanciát.
A valós kereskedési adatok közvetlenebb bizonyítékot adnak a ténylegesen végrehajtott ügyletekről, mint a pusztán szimulált eredmények. A múltbeli teljesítmény azonban nem garantálja a jövőbeni hozamokat.
Ha a bemutatott teljesítménytörténet visszateszteléseket (backtest) vagy szimulált időszakokat is tartalmaz, ezeket egyértelműen el kell különíteni a valódi kereskedési eredményektől.
A már ETF-ekkel rendelkező befektetők számára nem feltétlenül a legnagyobb hozamú stratégia megtalálása a cél. Inkább azt kell megvizsgálni, hogy az új megközelítés elfogadható kockázat mellett kínál-e valóban hasznos, kiegészítő hozamforrást.
Ha a jelenlegi befektetései megfelelnek pénzügyi céljainak, kockázattűrő képességének és likviditási igényeinek, a meglévő eszközallokáció fenntartása is teljesen észszerű döntés lehet.
A portfólió növekedésével azonban érdemes átgondolni néhány kérdést:
Az alacsony korreláció önmagában nem elegendő indok egy befektetésre.
Egy új stratégia csak akkor érdemes további mérlegelésre, ha várható hozam- és kockázati jellemzői, valamint gyakorlati feltételei összhangban állnak a befektető céljaival és lehetőségeivel.
A lényegesebb kérdés inkább ez:
„Nem függ túlságosan a portfólióm ugyanazoktól a piaci hozamforrásoktól? Segíthetne egy eltérő stratégia abban, hogy a hosszú távú növekedésre törekedve hatékonyabban kezeljem a kockázatokat?”
A hosszú távú ETF-portfólióval rendelkező befektetők számára a történelmi maximális visszaesések, a hozamok közötti korreláció és a különböző eszközsúlyozások hatásainak megértése fontos alapja a tudatosabb portfólióépítésnek.
Az alacsony korrelációjú stratégiák értékelésekor három területből érdemes kiindulni:
Szívesen osztunk meg tapasztalatokat és nézőpontokat a kvantitatív stratégiák kutatásáról, a kockázatkezelésről és az eszközallokációról, hogy segítsük az érdeklődő befektetőket a megalapozottabb értékelésben.
A jól felépített portfólió nem csupán a hozam eléréséről szól. Ugyanilyen fontos a kockázatok kezelése a hosszú távú pénzügyi célok felé vezető úton.
Ahogy gyarapszik a befektetett vagyona, a „Hogyan érhetnék el magasabb hozamot?” kérdés mellett egy másik szempont is egyre fontosabbá válik: Nem függ túlságosan a portfólióm teljesítménye a részvénypiac alakulásától?
Ez nem az ETF-ek hosszú távú értékének megkérdőjelezéséről szól. Sokkal inkább arról, hogy érdemes-e más hozamforrásokat, köztük az alacsony korrelációjú stratégiákat is megvizsgálni a szélesebb körű diverzifikáció érdekében.
1. Az ETF-ek csökkentik az egyedi részvények kockázatát, de a piaci kockázat megmarad
A részvény-ETF-ek mérséklik azt a kockázatot, amely néhány vállalat részvényeinek túlzott súlyából ered. Ha azonban a portfólió döntően részvény-ETF-ekből áll, teljesítménye továbbra is erősen függhet a részvénypiac egészének mozgásától.Vegyünk például egy amerikai nagyvállalatokat követő ETF-et és egy technológiai részvényekre épülő ETF-et. Bár eltérő indexeket követnek, ugyanazok a gazdasági tényezők hathatnak rájuk, ezért egy széles körű tőzsdei eladási hullámban egyszerre is jelentős veszteséget szenvedhetnek el.
Attól, hogy több ETF van a portfólióban, még nem feltétlenül rendelkezünk több, egymástól független hozamforrással.
Ismert ETF-ek történelmi maximális visszaesése (MDD)
A maximális visszaesés (Maximum Drawdown, MDD) azt mutatja meg, hogy egy befektetés értéke a vizsgált időszakban legfeljebb mekkorát esett egy korábbi csúcsról egy későbbi mélypontra.A nagy tőzsdei válságok története jól mutatja, hogy még a szélesen diverzifikált részvény-ETF-ek is elszenvedtek 50 %-ot meghaladó értékcsökkenést.
A legnagyobb történelmi visszaesések időszakai: SPY (2007–2009), QQQ (2000–2002), VOO (2020) és Taiwan 0050 (2008).
Megjegyzés az adatokhoz: A grafikon az egyes ETF-ek indulása óta mért maximális visszaesések hozzávetőleges értékeit mutatja. A vizsgált időszakok eltérnek, és az eredményeket az osztalékok figyelembevétele, az adatok gyakorisága, valamint a számítási módszer is befolyásolhatja. Ezekből az értékekből ezért önmagukban nem lehet közvetlen kockázati rangsort felállítani.
Egy ETF indulása óta mért legnagyobb visszaesés nem feltétlenül azonos az általa követett piac történetének legsúlyosabb esésével.
Jó példa erre a VOO. Az alapot 2010-ben indították, így nem élte át a 2008-as globális pénzügyi válságot. Az általa követett S&P 500 index viszont akkor lényegesen nagyobb visszaesést szenvedett el. Ez az időszak a régebb óta működő SPY ETF vagy az index történelmi adatai alapján is megvizsgálható.
Hasonló korlát vonatkozik a 2003-ban indult Taiwan 0050-re. Az alap tényleges teljesítménytörténete nem terjed ki a tajvani részvénypiac korábbi súlyos medvepiacaira. Amikor például 1990-ben kipukkadt a tajvani tőzsdei buborék, a széles piacot követő TAIEX index mintegy 80 %-ot zuhant. Ez azonban a részvénypiaci index történelmi esése volt, nem pedig a Taiwan 0050 ETF tényleges vagy modellezett visszaesése.
A tanulság egyértelmű: attól, hogy egy alap rövidebb múlttal rendelkezik, és eddig nem kellett átélnie bizonyos nagy piaci válságokat, a jövőbeni piaci kockázata nem feltétlenül kisebb.
Egy ETF kockázatainak értékelésekor ezért nem elég kizárólag az alap saját múltbeli teljesítményét vizsgálni. Érdemes a mögöttes piac hosszabb gazdasági ciklusokon átívelő történetét is figyelembe venni.
Mindez nem csökkenti a hosszú távú ETF-befektetés jelentőségét. Inkább egy fontos különbségre világít rá: a hosszú távon elért hozam és az odáig vezető úton elszenvedett veszteségek nagysága két külön kérdés.
Egy jelentősebb vagyont kezelő, nyugdíjhoz közeledő vagy rendszeres pénzkivételt tervező befektető számára a mély visszaesés nem csupán átmeneti, papíron jelentkező veszteség. A pénzügyi tervek megvalósítását is veszélyeztetheti.
Éppen ezért érdemes feltenni a kérdést: más jellegű hozamforrások bevonásával csökkenthető-e a portfólió részvénypiaci függősége?
2. Mit adhatnak az alacsony korrelációjú stratégiák?
Az alacsony korrelációjú stratégiák nem azért érdekesek, mert meg tudnák jósolni a következő tőzsdei összeomlást. Lehetséges előnyük abban rejlik, hogy olyan hozamforrást kínálhatnak, amely nem kizárólag a részvényárfolyamok emelkedésétől függ.Alacsony és negatív korreláció: mi a különbség?
A korreláció azt mutatja meg, mennyire mozognak együtt két befektetés hozamai.A korrelációs együttható (Correlation) értéke -1 és +1 között lehet. Három alapvető helyzetet érdemes megkülönböztetni:
- Pozitív korreláció (+1 közelében): A két befektetés hozama jellemzően azonos irányban változik. Gyakran egyszerre emelkednek vagy esnek.
- Alacsony korreláció (0 közelében): A hozamok között nincs erős, tartós lineáris kapcsolat. Ha az egyik befektetés emelkedik, a másik emelkedhet, csökkenhet, vagy alig változhat.
- Negatív korreláció (-1 közelében): A hozamok jellemzően ellentétes irányba mozognak. Ha az egyik befektetés emelkedik, a másik inkább csökken.
Az alacsony korreláció nem ugyanaz, mint a negatív korreláció.
Ez a különbség különösen fontos a részvény-ETF-ekbe fektetők számára.
Egy alacsony korrelációjú stratégia nem termel automatikusan nyereséget, valahányszor esik a tőzsde. Mindössze azt jelenti, hogy a hozama nem feltétlenül követi a részvénypiac mozgásának irányát.
A részvénypiac és egy kvantitatív kereskedési stratégia egyszerre is veszteséget okozhat, még akkor is, ha történelmi korrelációjuk közel állt a nullához. A múltban negatív korreláció sem jelent biztos védelmet minden piaci visszaeséskor.
A lehetséges diverzifikációs előny tehát az eltérően viselkedő hozamforrások kombinálásából származik, nem abból az elvárásból, hogy az egyik befektetés minden esetben ellensúlyozza a másik veszteségét.
Hogyan csökkentheti az alacsony korreláció a portfólió volatilitását?
Nézzünk egy egyszerű példát két befektetéssel:
- Részvény-ETF: Évesített volatilitása 20 %.
- Alternatív stratégia: Évesített volatilitása 15 %, korrelációja az ETF-fel pedig 0.
Ha a portfólió teljes egészében a részvény-ETF-ből áll, az évesített volatilitása 20 %.
A fenti feltételezések mellett 80 % ETF és 20 % alternatív stratégia esetén a portfólió volatilitása körülbelül 16,3 %-ra csökkenne. 60 % ETF és 40 % alternatív stratégia mellett pedig megközelítőleg 13,4 % lenne.
Hogyan lehetséges, hogy egy önmagában szintén kockázatos befektetés hozzáadásával csökken az összesített árfolyamingadozás?
Azért, mert a portfólió kockázatát nemcsak az egyes befektetések volatilitása határozza meg, hanem az is, hogyan mozognak egymáshoz képest a hozamaik.
Ha két befektetés árfolyama nem mindig azonos irányban és mértékben változik, az ingadozásaik részben kiegyenlíthetik egymást. Ettől a teljes portfólió értéke kevésbé szélsőségesen mozoghat.
Ez az a lehetséges diverzifikációs hatás, amely miatt érdemes foglalkozni az alacsony korrelációjú stratégiákkal.
A grafikon számai azonban meghatározott feltételezésekre épülő matematikai példát mutatnak, nem egy valódi stratégia kereskedési eredményeit. Az alacsonyabb volatilitás nem garantál kisebb maximális visszaesést vagy magasabb hozamot.
A valódi kérdés az, hogy az új stratégia a hozamok, díjak, kereskedési költségek és kockázatok figyelembevétele után ténylegesen javítja-e a portfólió összetételét, és közelebb viszi-e a befektetőt pénzügyi céljaihoz.
Nem feltétlenül a legnagyobb hozamot kínáló befektetést kell megtalálni. A cél olyan portfólió kialakítása, amelyben a különböző hozamforrások jól kiegészítik egymást.
3. A hosszú távú hozam fontos, de a nagy visszaesések kezelése is
Az évesített hozam fontos teljesítménymutató, de önmagában nem ad teljes képet. Legalább ilyen lényeges kérdés: egy jelentős veszteség után mekkora emelkedés szükséges ahhoz, hogy a portfólió visszanyerje korábbi értékét?Tegyük fel, hogy egy portfólió értéke 10 millióról 8 millióra csökken. Ez 20 %-os veszteség. A 8 millióról 10 millióra történő visszaemelkedéshez azonban már 25 %-os, nem pedig 20 %-os hozam szükséges.
Minél nagyobb a veszteség, annál nehezebb a felépülés
Egy 10 %-os veszteség ledolgozásához körülbelül 11,1 %-os emelkedés kell. Egy 30 %-os visszaesés után már mintegy 42,9 %-os növekedésre van szükség. Ha pedig a portfólió értéke a felére, vagyis 50 %-kal csökken, akkor 100 %-ot kell emelkednie – azaz meg kell duplázódnia – ahhoz, hogy visszatérjen a korábbi csúcsára.
Minél mélyebb a visszaesés, annál nagyobb hozam szükséges a veszteség teljes ledolgozásához.
Ebből a szempontból különösen tanulságosak az első részben bemutatott történelmi ETF-visszaesések. Egy hosszú távon ígéretes befektetés is áteshet olyan súlyos értékcsökkenésen, amelyből évekig tarthat a felépülés.
A hosszú helyreállási időszak különösen nagy kihívást jelenthet azok számára, akik rendszeresen pénzt vesznek ki a portfólióból, vagy meghatározott időpontokban pénzügyi kötelezettségeket kell teljesíteniük.
A hosszú távú befektetés ezért nem szólhat kizárólag a magasabb hozam hajszolásáról. A lehetséges veszteségek nagyságát és következményeit is mérlegelni kell.
Az ésszerű hozamcélok és a nagy visszaesések kockázatának tudatos kezelése együtt segíthetik a hosszú távú pénzügyi tervek megvalósítását.
Ez is indokolja a különböző hozamforrások vizsgálatát. Nem azért, mert létezne olyan stratégia, amely soha nem veszít, hanem mert egy megfelelő kombináció mérsékelheti a portfólió egyetlen piaci kockázati tényezőtől való függését.
4. Hogyan értékeljük egy kvantitatív stratégia valós teljesítményét?
A korreláció és a maximális visszaesés jelentőségének megértése után a következő lépés annak eldöntése, hogy érdemes-e egy adott kvantitatív kereskedési stratégiát bevonni a portfólióba.Kiindulópontként az ellenőrizhető, valós kereskedési eredményeket vizsgáljuk, ne csupán a hirdetett éves hozamot.
Az olyan külső teljesítménykövető platformok, mint a Myfxbook, lehetőséget adnak a kereskedési előzmények és a teljesítménystatisztikák áttekintésére. Ezek segíthetnek megérteni, milyen hozamokat és kockázatokat mutatott a stratégia tényleges piaci körülmények között.
A kereskedési adatok harmadik fél általi ellenőrzése azonban nem egyenértékű egy független pénzügyi audittal, és a jövőbeni eredményekre sem jelent garanciát.
Ne csak a nyereséget nézzük: ezek a tényezők is számítanak
Egy kvantitatív stratégia értékelésekor négy területre érdemes különösen figyelni:- A valós kereskedési múlt hossza: Mióta működik a stratégia éles piaci körülmények között? Átélt már különböző piaci időszakokat?
- Hozam és maximális visszaesés: Mekkora átmeneti veszteségeket kellett elviselni a kimutatott hozam eléréséhez?
- Tőkeáttétel, kitettség és költségek: Használ a stratégia tőkeáttételt, vagy tart fenn jelentős nyitott pozíciókat? Milyen kezelési díjak és kereskedési költségek merülnek fel?
- Korreláció a meglévő ETF-ekkel: A stratégia hozamai valóban annyira eltérően alakulnak, hogy hozzájárulhatnak a portfólió kockázatainak diverzifikálásához?
A valós kereskedési adatok közvetlenebb bizonyítékot adnak a ténylegesen végrehajtott ügyletekről, mint a pusztán szimulált eredmények. A múltbeli teljesítmény azonban nem garantálja a jövőbeni hozamokat.
Ha a bemutatott teljesítménytörténet visszateszteléseket (backtest) vagy szimulált időszakokat is tartalmaz, ezeket egyértelműen el kell különíteni a valódi kereskedési eredményektől.
A már ETF-ekkel rendelkező befektetők számára nem feltétlenül a legnagyobb hozamú stratégia megtalálása a cél. Inkább azt kell megvizsgálni, hogy az új megközelítés elfogadható kockázat mellett kínál-e valóban hasznos, kiegészítő hozamforrást.
5. Szükség van az ETF-ek mellett más befektetési stratégiákra is?
Nem minden ETF-befektetőnek van szüksége kiegészítő kvantitatív stratégiára.Ha a jelenlegi befektetései megfelelnek pénzügyi céljainak, kockázattűrő képességének és likviditási igényeinek, a meglévő eszközallokáció fenntartása is teljesen észszerű döntés lehet.
A portfólió növekedésével azonban érdemes átgondolni néhány kérdést:
- Piaci koncentráció: A vagyonom mekkora része függ a részvénypiac teljesítményétől?
- A visszaesések elviselése: Egy jelentős portfólióveszteség veszélyeztetné a nyugdíjterveimet, a tervezett pénzkivételeket vagy más pénzügyi céljaimat?
- Ellenőrizhető eredmények és kockázatkezelés: Rendelkezik az új stratégia hitelesen vizsgálható valós kereskedési múlttal és átlátható kockázatkezelési rendszerrel?
- Hozzáadott érték: A költségek és kockázatok figyelembevétele után valóban javítaná a stratégia a teljes portfólió összetételét?
Az alacsony korreláció önmagában nem elegendő indok egy befektetésre.
Egy új stratégia csak akkor érdemes további mérlegelésre, ha várható hozam- és kockázati jellemzői, valamint gyakorlati feltételei összhangban állnak a befektető céljaival és lehetőségeivel.
Összegzés: tartsa meg ETF-jeit, de gondolkodjon szélesebb körű diverzifikációban
A hosszú távú ETF-befektetés sokak számára továbbra is megfelelő megközelítés. Az alacsony korrelációjú stratégiák vizsgálata nem jelenti azt, hogy fel kell adni a meglévő ETF-pozíciókat.A lényegesebb kérdés inkább ez:
„Nem függ túlságosan a portfólióm ugyanazoktól a piaci hozamforrásoktól? Segíthetne egy eltérő stratégia abban, hogy a hosszú távú növekedésre törekedve hatékonyabban kezeljem a kockázatokat?”
A hosszú távú ETF-portfólióval rendelkező befektetők számára a történelmi maximális visszaesések, a hozamok közötti korreláció és a különböző eszközsúlyozások hatásainak megértése fontos alapja a tudatosabb portfólióépítésnek.
Az alacsony korrelációjú stratégiák értékelésekor három területből érdemes kiindulni:
- Ellenőrizhető valós kereskedési eredmények: Vizsgálja meg a tényleges teljesítményt, a kereskedési múlt hosszát és a kapcsolódó költségeket.
- Kockázati és visszaesési múlt: Nézze meg, hogyan viselkedett a stratégia különböző piaci körülmények között.
- Korreláció a meglévő ETF-ekkel: Azonos időszakokra vonatkozó hozamadatok alapján értékelje, hogy a stratégia érdemi diverzifikációs előnyt nyújthat-e.
Szívesen osztunk meg tapasztalatokat és nézőpontokat a kvantitatív stratégiák kutatásáról, a kockázatkezelésről és az eszközallokációról, hogy segítsük az érdeklődő befektetőket a megalapozottabb értékelésben.
A jól felépített portfólió nem csupán a hozam eléréséről szól. Ugyanilyen fontos a kockázatok kezelése a hosszú távú pénzügyi célok felé vezető úton.
繁體中文 
العربية 
বাংলা 
简体中文 
香港中文 
Čeština 
Dansk 
Nederlands 
English 
Français 
Deutsch 
Ελληνικά 
हिन्दी 
Magyar 
Bahasa Indonesia 
Italiano 
日本語 
한국어 
Bahasa Melayu 
Norsk bokmål 
Polski 
Português do Brasil 
Português 
Română 
Русский 
Español de Argentina 
Español de México 
Español 
Svenska 
ไทย 
Türkçe 
Українська 
اردو 
Tiếng Việt